Ez még áprilisban történt, de olyan jó! :-) A kisfiammal az Örs vezér térről akartunk jönni hazafelé busszal. Mikor odaértünk a megállóba, már teli volt a busz, álltak is sokan, így nem akartam felszállni, hogy végigálljam a kb. félórás utat, mert Máté elöl aludt rajtam a mei-tai-ban, a hátamon pedig hátizsák volt. Így várakoztunk a következő busz indulásáig, ami végülis nem lett volna sok - csak kb. 10 perc -, de közben elkezdett csöpörögni az eső is, így jó lett volna mielőbb a buszon lenni és hazaérni. Aztán egyszercsak valaki leszállt a buszról, odajött és azt mondta, szálljunk fel a buszra, ő átadja a helyét, le tudunk ülni.
Aztán úgy is lett. Ezért nagyon hálás voltam/vagyok, még ma is eszembe jut!
Köszönöm! ♥
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.